A munkavédelmi szemüvegkeretek és szemüveglencsék vizsgálati módszerei
Minden egyes védőszemüveg arra hivatott, hogy megvédje viselője szemét mindennemű veszéllyel szemben, ami a munkahelyén előfordulhat. Éppen ezért igencsak komoly vizsgálatokon kell átesnie minden egyes terméknek ahhoz, hogy valóban rendeltetésszerűen funkcionálhasson. Csak a megfelelő címkével ellátott szemüvegek alkalmazhatók védőszemüvegként, hiszen csak így lehetünk biztosak abban, hogy maradéktalan védelmet nyújtanak a lehetséges hatásokkal szemben.
Hogyan tesztelik a védőszemüvegeket?
1. Mechanikai szilárdság
A mechanikai szilárdság vizsgálata dönti el azt, hogy egy védőszemüveg „S, F, vagy B” besorolást kap. A vizsgálat során különböző sebességű ütés éri a szemüveget, melyet figyelembe véve a csekély energiájút S, a kis energiájút F, a közepes energiájú hatást kivédő termék pedig B besorolást szerez magának. Mivel a mechanikai szilárdságot a szemüveg lencséjén és keretén egyaránt osztályozzák, ezért eltérő erősség esetén az egész védőszemüveg csupán az alacsonyabb minősítést kaphatja.
2. A szemüvegkeretek korrózióállósága:
Ahhoz, hogy a védőszemüveg kerete ellen tudjon állni a szélsőséges környezeti viszonyoknak, fontos megvizsgálni a korrózióállóságát. Ehhez a keretet először forrásban lévő nátrium-klorid oldatba helyezik 15 percre, majd szintén negyedórára szobahőmérsékletű nátrium-klorid oldatba kerül. Ezt követően leöblítik és megszárítják, majd értékelik a végeredményt. Amennyiben minden fém alkatrész felülete sima és korróziómentes, a szóban forgó keret átment a vizsgán.
3. Por, és egyéb kis részecskék elleni védelem:
Ugyancsak elengedhetetlen tulajdonság a védőszemüvegek tekintetében, hogy védelmet biztosítsanak a kis részecskék okozta sérülésekkel szemben. Ezt vizsgálja az úgynevezett homokcsepegtetési teszt, melynek során előírt mennyiségű és meghatározott szemcseméretű, természetes kvarchomokot szórnak a lencsére egy ejtőcsövön keresztül, 170 cm távolságból. Ezt követően optikai szórt fényteszttel ellenőrzik a lencse állapotát.
4. UV védelem, szórt fény, fényáteresztő képesség, jelfényérzékelés:
Ha már szót ejtettünk a szórt fénytesztről, akkor a következő vizsgálati rész a különböző fényhatásokra tereli a figyelmet.
Amennyiben hosszú időn keresztül védelem nélkül hagyjuk szemeinket az UV-sugárzásnak, az bizony súlyos szemkárosodást is okozhat. Éppen ezért, ha erre a problémára is megoldást kell nyújtania egy védőszemüvegnek, akkor a lencséknek garantálnia kell az előírt UV-védelmet is. Ehhez különböző teszteket és méréseket végeznek rajta. A besorolásokat pedig szűrő- és skálaszámokkal jelzik az adott lencsék esetében.
A szórt fény egy olyan optikai hatás, mely csökkenti a kontrasztot és elhomályosítja látásunkat. A megfelelő védőszemüveggel persze ez is kiküszöbölhető. Ahhoz, hogy erre a feladatra alkalmas-e az adott lencse, külön vizsgálaton kell átesnie. Ennek során meghatározott lézersugarat irányítanak át a lencsén előírt szögben, majd egy sugárvevő segítségével ellenőrzik, hogy a tűréshatáron belül marad-e a fényáram eltérése, illetve szórása.
A szemüveglencse fényáteresztő képességét úgynevezett spektrofotométerrel határozzák meg.
A jelfényérzékelés vizsgálata azért nagyon fontos, mert az olyan jelszínek korlátozott érzékelése, mint a vörös, a sárga, a zöld és a kék, kifejezetten magas kockázatot jelenthet. Azt, hogy a jelszínek milyen mértékben torzulnak, megfelelő fény-hullámhossz méréssel ellenőrzik.
5. Látómező, oldalsó védelem, fedési terület:
Egy optimális védőszemüveg nem akadályozhat a tökéletes látásban, ezáltal persze a munkavégzésben sem. Emiatt megfelelő látómezővel kell rendelkeznie, melyet egy szimulációs vizsgálat segítségével vizsgálnak. Ahhoz, hogy egy keret engedélyt szerezzen ebből a szempontból, szükséges legalább a minimálisan meghatározott látóteret biztosítania.
Több olyan munkahely van, ahol a védőszemüvegeknél kifejezetten fontos, hogy oldalról is védjék szemeinket. Éppen ezért létezik olyan kerettechnológia, mely körülöleli a homlokot, illetve olyan kiszélesített szem- és oldalvédővel is találkozhatunk, melynek köszönhetően minden helyzetben különleges védelmet élvezhetnek szemeink. A fedési felületnek muszáj megfelelnie minden olyan kritériumnak, melyeket a munkahelyünk környezeti tényezői határoznak meg, hogy például oldalról se érhesse a szemet semmilyen külső hatás. Azonban ez az oldalsó védelem szintén nem korlátozhatja túlságosan a látóterünket.
6. Emelkedett hőmérséklet, öregedésállóság, gyúlékonyság:
Az extrém hőmérsékleti hatás elleni – T jelzéssel feltüntetett – védelem egyik fontos vizsgálata, hogy a szemüveget 55°C-os hőmérsékletnek teszik ki egy teljes órán keresztül, majd ellenőrzik a deformációt, az öregedést, illetve az optikai változásokat.
Az UV-sugárzással szembeni öregedésállóságot is vizsgálják egyes esetekben. Ennek során 50 órán keresztül éri erős UV-lámpa sugárzás a lencsét, ami tulajdonképpen a védőszemüveg 2 évig tartó, erős napfényben történő tárolását és viselését szimulálja. Ezután különböző méréseket végeznek ahhoz, hogy lássák, megfelel-e a szemüveg az adott szabványoknak.
A gyúlékonyság tesztelésére 650°C-ra hevített acélrúd szolgál, melyet az adott lencséhez, illetve kerethez érintenek. Amennyiben az anyag nem gyullad ki, illetve nem kezd el izzani 5 másodpercen belül, akkor sikeresen átment a vizsgán.
7. Optikai besorolás:
A munkavédelmi szemüveg lencséje annak függvényében, hogy milyen fokú az optikai torzítása, lehet eseti (3-as besorolású), alkalmankénti (2-es besorolású), illetve állandó (1-es besorolású) viselésre alkalmas. Ahhoz, hogy a lehető legjobb, vagyis az 1-es optikai osztályba tartozhasson egy védőszemüveg, a meghatározott korrekciós értékek alapján történő vizsgálat szerint a megadott tűréshatáron belül kell teljesítenie. Ezt lencsemérő segítségével tesztelik.
8. Anyag- és felületminőség:
Végül, de nem utolsó sorban beszélnünk kell az anyag-, illetve a felületminőség ellenőrzéséről is. Ennek során olyan hibákat keresnek és zárnak ki, melyek rontanák az optikai minőséget. Ilyen lehet például a karcolás, valamilyen zárvány, buborékok megjelenése, vagy felhősödés.
