Hogyan alakul ki a keratoconus?
A keratoconus pontos oka a mai napig nem ismert teljes bizonyossággal, de az orvostudomány több kockázati tényezőt is azonosított. A háttérben genetikai hajlam, biokémiai rendellenességek, környezeti hatások, sőt bizonyos mechanikai tényezők – például a szem túlzott dörzsölése – is szerepet játszhatnak.
A betegség során a szaruhártya kollagénrostjai meggyengülnek, nem képesek megtartani a szabályos alakot, és a szaruhártya fokozatosan elvékonyodik, kifelé kidomborodik. Ennek következményeként a fénytörés szabálytalanná válik, ami komoly látásproblémákhoz vezethet.
Kit érint leggyakrabban?
A keratoconus jellemzően a serdülőkor végén vagy a húszas évek elején kezd kialakulni, és sokszor mindkét szemet érinti – bár nem feltétlenül egyforma mértékben. A betegség gyakrabban fordul elő:
- családi halmozódás esetén,
- allergiás kórképekhez kapcsolódva (például szénanátha, atópiás dermatitis),
- erőteljes szemdörzsölés esetén,
- olyan szisztémás betegségek mellett, mint a Down-szindróma vagy a Marfan-szindróma.
Fontos tudni, hogy bár a keratoconus nem okoz fájdalmat vagy gyulladást, látásromlása fokozatosan súlyosbodik, és kezelés nélkül maradandó látáskárosodáshoz is vezethet.
Milyen tünetek figyelmeztetnek a keratoconusra?
A betegség kezdeti fázisában nehéz különbséget tenni más fénytörési hibák között, de bizonyos tünetek különösen jellemzőek lehetnek. Érdemes figyelni az alábbi jelekre:
- fokozatosan romló látás, amit a szemüveg már nem korrigál megfelelően,
- gyakori dioptriaváltozás (magasabb cylinder érték) a szemüveges kontrollokon,
- torzult látás: hullámzó, elmosódott körvonalak,
- fényérzékenység,
- szellemképes látás, különösen éjszaka,
- fokozott kontaktlencse-viselési nehézség,
- a látás hirtelen romlása, amely nem javul pihenésre vagy szemcseppre.
A keratoconus diagnosztizálása
A szokványos látásvizsgálat gyakran nem elég a keratoconus felismeréséhez. A betegség diagnosztizálásához speciális eszközökre és képalkotó vizsgálatokra van szükség, amelyekkel optikánk rendelkezik.
A leggyakrabban alkalmazott vizsgálati módszerek:
- Szaruhártya-topográfia – részletes térkép a szaruhártyáról
- Pachymetria – a szaruhártya vastagságának mérése
- OCT (Optikai koherencia tomográfia) – rétegelemzés és mélystruktúra vizsgálat
Ezek a modern eljárások nemcsak a korai felismerést teszik lehetővé, hanem a betegség előrehaladásának nyomon követésére is kiválóan alkalmasak.
Hogyan kezelhető a keratoconus?
A keratoconus kezelése mindig a betegség előrehaladottságától és az adott páciens látásélességétől függ. Több lehetőség is rendelkezésre áll:
- Szemüveg vagy lágy kontaktlencse – csak a korai stádiumban hatékony
- Speciális formára tervezett kontaktlencsék – például gázáteresztő vagy hibrid lencsék
- Corneal cross-linking (CXL) – egy korszerű, UV-fénnyel végzett beavatkozás, amely stabilizálja a szaruhártyát és megállíthatja a betegség romlását
- Szaruhártya implantátumok (Intacs) – apró félkör alakú betétek, amelyek segítenek a szaruhártya szabályosabb formájának visszaállításában
- Szaruhártya-átültetés – végső megoldás súlyos esetekben
Élet keratoconusszal: mire érdemes figyelni?
A keratoconus diagnózisa ugyan kihívást jelenthet, de megfelelő kezelés mellett a látás hosszú távon is stabilizálható. Fontos azonban az alábbiakat betartani:
- rendszeres szemészeti kontrollvizsgálat,
- a szem dörzsölésének elkerülése,
- az előírt eszközök és kezelések pontos használata,
- napszemüveg viselése erős fény esetén,
- allergiás reakciók megfelelő kezelése, megelőzve a szem irritációját.
