A Petőfi Rádió reggeli műsorvezetője, Bikfalvi Tamás nemrégen ellátogatott a Rapidus Optikába, hogy részt vegyen a szokásos, éves látásvizsgálaton, amit sosem hagyna ki már régóta. Hogy miért is érzi ezt kulcsfontosságúnak, és mit gondol szemei egészségének megőrzéséről, arról bővebben is beszélt nekünk.
„Az én családomban majdnem mindenki hord szemüveget. Tehát a nagyszüleimtől kezdve, a szüleim, a bátyám, de például édesanyám húga és az ő három gyermeke is szemüveges. Úgyhogy a családból talán kijelenthető, hogy én vagyok az egyetlen, aki nem visel szemüveget.”
Tudtuk meg Tamástól, akinek talán ez a genetikai halmozottság is elegendő lenne ahhoz, hogy időről időre odafigyeljen, történik-e valamilyen negatív változás látásában. De ezen felül más indoka is van erre:
„Mivel én nagyon sokat vezettem mindig is, fontosnak éreztem, hogy tisztában legyek azzal, jó-e a szemem vagy sem. Körülbelül 23 éves korom óta gondolom úgy, hogy muszáj minden évben megnézetni a szemeimet, kell-e szemüveg esetleg a vezetéshez vagy sem, rosszabbodott-e a látásom, vagy éppen stagnál.”
A Bikfalvi Tamás szeme mondhatni, szinte tökéletes, bár már érzékelhető minimális gyengülés, viszont egyelőre ez nem feltétlen szorul még szemüvegre a mostani vizsgálat alapján. Viszont úgy gondolja, hogy mindent el kell követnünk azért, hogy látásunk éles legyen, minden körülmény között. Mivel hajnalban indul reggelente munkába, ezért bőven találkozik olyan esetekkel, amikor a jó látás nélkülözhetetlen.
„Télen-nyáron sötét van, mikor reggel fél 6-kor útra kelek. Valamiért ilyenkor az emberek sötét ruhában szeretnek járni, és egyszerűen alig lehet látni őket. Ha már a gyalogosok nem tesznek meg mindent azért, hogy lássák őket, akkor legalább mi tegyünk meg mindent, hogy lássuk őket.”
Fejti ki Bikfalvi Tamás véleményét arról, mennyire nem mindegy, milyen látással indulunk útnak. Bár a „látni és látszani” elvet mindenkinek követnie kellene, valóban egy autósnak a legtöbb, amit tehet, hogy biztos az éles látásában.
Ezen felül munkájából kifolyólag is érdekes, hogy esetlegesen mikor éri utol a látásromlás, hiszen elmondása szerint akár 10-12 órát is a gép előtt tölt.
„Sokan azt gondolják, hogy a rádiózás abból áll, hogy beülsz, beszélsz sokat, aztán hazamész. De ez nem így van. Minden adásra fel kell készülni, keresgélni kell híreket, ötleteket kell gyűjteni, és ehhez mind idő kell. Nem beszélve például a hanganyagok megvágásáról, amit állandó hunyorítás és fókuszálás közben végez az ember, hogy jól lássa a hangsávokat. Ahhoz, hogy ez a munka tökéletes legyen, ezt nem lehet távolról csinálni. Így egyelőre szerencsésnek érzem magam, hogy eddig megúsztam a látásromlást.”
Bizony a gép előtti munka miatt gyorsabban fáradhatnak szemeink, és egyre nehezebb lehet koncentrálni. Éppen ezért kulcsfontosságú közben pihenőket tartani, és egy kékfényszűrős szemüveg beszerzése is fantasztikus segítséget jelenthet ilyen esetekben. Ezen felül más helyzetekben is fontos a szemek védelme, melyről Tamás szintén nem feledkezik meg.
„Amikor csak tudok, napszemüveget is hordok. Sokszor még a belső terekben is felveszem, ha üveg mellett ülök például, és erős a napsütés. Úgy érzem, egyre érzékenyebb a szemem az erős fényre vagy a fényváltozásokra, ezért is próbálok rá vigyázni.”
